~Hetedik fejezet~

Hiszek az álmaimban és egyszer eljössz értem,mert te is érezd amit én és tudom,hogy kötődsz hozzám,mint ahogy én hozzád!

Nem is tudom,hogy kezdjem el.Megmenekültem Drake-től. Most itthon fekszek egyedül és rossz kedvem van. Dawe lelépett és kibaszottul egyedül vagyok.Ma felhívtam telón és olyan édes volt mint mindig.Írtam neki üzit is,de csak elolvasta és nem írt semmit.Szívjunk el egy cigit,akkor biztos jobb lesz.Biztos köze van ennek a szarnak az idióta összeveszésünkhöz.Összeveszés?Nem is volt az,csak ő megharagudott rám.
Írok neki egy smst.
"I miss you!Nagyon :( <3"
Bárcsak ezt írná vissza.
"Akkor gyere ide.Melletted szeretnék aludni.Érezni akarom a szívverésed.Azt szeretném,hogy a fejed a mellkasomon legyen és a kezeim körülötted."Persze ez csak egy szép álom.
A másik témám.Új suli.Annyira,de annyira ráparáztam!Persze ezt nem veheti észre majd a suliba senki se,szall le kellene nyugodnom.Már jó lenne ha túl lennék rajta.Az új helyzetekre mondjuk mindig ráparázok.Ez pont olyan mint az első nap a nyári melón.Alig tudtam aludni előtte,amikor ott voltam akkor féltem,de minden oké volt.A végén meg már megszoktam az egészet.Szall itt se lesz semmi baj.Csak ott megmondták,hogy te most ide leülsz és ennyi.A suliba meg kérdezzem meg,hogy hol van üres hely vagy csak üljek le valahova és akkor max oda jön pampogni valaki?!Ennyi ideg van az egészbe.De majd minden rendben lesz (remélem) és így lesznek nekem is szüneteim és nem kell a hülye szabadságokat számolgatni.Bár ez a felvétel is utolsó pillanatban történt,de jobb így ...

Hatodik f. 2. része

Körülöttem minden megváltozott, csak az érzelmeim nem!

Néha azt érzem,hogy hiába van mellettem Dawe mégis egyedül vagyok.Sokszor elbizonytalanodok és nem tudom mit is kellene gondolnom vagy éreznem.
Éreznem?
Ezt mondjuk tudom,vagyis érzem csak nem vagyok biztos benne.Ha nem lenne a gondolkodás akkor nem keveredne össze az egész!Ez egy zűrzavar és ez mind az agyamban van.Hogy rakjam rendben?Talán tényleg nem kellene ennyire túlbonyolítani mindent.De a lányok ilyenek és én is lány vagyok!

"Minden nap, ha hazamegyek,

Az utcán lépve elképzelem

Hogy a te kezedet fogom."

Elmegyek Matthez mert ez így nem mehet tovább!Ahogy mentem az úton még mindig csak az idióta gondolatok cikáztak az agyamban!

H:-Matt,ráérsz 1 kicsit?

M:-Túl sok benned az értelmetlen kérdés.

H:-Nem tudom van e értelme ennek az egésznek!

M:-Ezzel csak elrontasz mindent!

Matt megölelt és mintha minden gondom elszállt volna,de ez csak a látszat volt!Nem éreztem magam boldognak mivel annyira hiányzott úgy éreztem véget kell vetnem az életemnek.Elindultam egy folyóhoz és megkerestem a legmagasabb sziklát.Ott ültem órákon át majd ismét a gondolatok elárasztották a fejem.Már nem éreztem magam boldognak,mintha az összes életerőm elszállt volna.Ott álltam a szikla szélén és a mélybe vetettem magam.Az idő lefagyott és még nem haltam meg csak lebegtem a levegőben.Körbe néztem és nem csak én fagytam meg,hanem minden.Ez biztos valami vámpír volt.Pár perc után megláttam Draket!

Drake:-Ha megakarsz halni akkor küzdj vagy állj közénk a seregbe és ott nem lesz ilyenre időd!

H:-Tudod hol a szívem!Fogj meg 1 karót és szúrd belém!

Drake:-Állj az oldalamra,nem lesz semmi baj!

Tudtam,hogy mit tett de nem számított!Nem érdekelt semmi,ezért elindultam vele a kastélyba.Az út hosszú volt és kínzó volt a gondolat,hogy Matt utálni fog hiszen ezzel ellene vagyok!Drake bevezetett a szokásos terembe,de nem az várt amire számítottam!Gyilkos vámpírok álltak körbe,már vártak rám!Tudtam,hogy itt a vég!Becsuktam a szemem és csak RÁ gondoltam!Aztán eszembe jutott,hogy szinte halhatatlan vagyok és küzdenem kell az életért!Túl élem?

~Hatodik fejezet~

Csak akkor hiányzol, amikor lélegzem!

Vége az életemnek!Meghalt!
Csak ültem kint az esőben és nyomorultul éreztem magam!Nem érdekelt semmi és senki se!Ki vette el tőlem őt és miért?Mivel érdemeltem ezt ki?
Te voltál az életem értelme,nélküled fél ember vagyok,bármire képes voltam érted!
Bepörögtem és elindultam Drake kastélya felé!Megölök mindenkit vagy ők engem!Nem érdekel,már mindent elvettek tőlem ami valaha is fontos volt nekem!Hosszú séta után odaértem,berontottam és elkezdtem dühöngeni!
H:-Melyik volt az?Kitépem a szívét!
Drake:-Ashley úgy gondolta,így lesz a legjobb!
Ő volt?Pedig már kezdtem benne megbízni!A kígyó!
H:-Hol van?Megölöm!
Drake:-Elment!Többé nem jön vissza,mert gonosz dolgot tett!Szívtelen aki csak úgy kiolt egy emberi életet!
H:-Én egy vámpír életét fogom kioltani!
Otthagytam őket és elkezdtem keresni azt a szörnyeteget!Matthez mentem és elmeséltem neki,hogy Ashley volt a gyilkos.Matt nem hitte el,de látta rajtam,hogy nem hazudok!
Ekkor belépett az ajtón az a szörnyeteg.
H:-Megöllek!
A:-Előtte még had mondjak valamit!
M:-Mond!Kíváncsi vagyok!Te sose voltál ilyen!
A:-Drake parancsa volt,nem az enyém.Azért jöttem ide mert szeretlek Matt és veled szeretném leélni az életem!
H:-Arra már nem lesz lehetőséged!
Elkezdtük egymást tépni,harapni!Tudta ő is,hogy nem nyerhet hiszen szinte halhatatlan vagyok!Matt csak nézte értetlenül.Nem értette ki ez a lány?

Egyszer csak belépett az ajtón Dawe. Élt!De hogy lehet ez?
A:-Megkellet ölnöm,de nem akartam tőled elvenni ezért megharaptam!
M:-Így veled lehet örökké!Mint te velem Ashley!
A:-Akkor nem értettem,de már igen!Ennyi kellett hozzá!
Nem volt se múlt se jövő csak ő és én!
Vámpír volt,de velem volt és nem veszítettem el!
Újra értelmet nyert az életem!Boldog voltam!
Tudtuk,hogy még nincs vége a harcnak!Drake egy aljas utolsó féreg!Nem uralkodhat a vámpírok felett egy gonosz erő!Miért ne lehetnének a vámpírok is olyanok mint az igazi emberek?
Leültünk a ház elé és elmeséltem mindent Dawenek,de mintha nem is érdekelte volna az egész!Elment és egyedül hagyott...

Ötödik f. 2. rész

Mit számít, mit kap az ember, ha előtte elveszít mindent.

Ashley élete:

Unalom,mindig csak ez van ebben az idióta kastélyban!Alig várom már Drake halálát.

Ki a fene akarja egész nap az idióta vámpírok nyafogását hallgatni majd azt nézgetni,hogy ölik meg őket?

Drake:-Öld meg a fiút!

A:-Milyen fiút?

Drake:-Akibe szerelmes a lány!

A:-Hope?

Drake:-Igen ő,ne játszd már a hülyét!Indulj!

A:-Miért én?

Drake:-Mert azt mondtam!Jó utat!

Remek!Most öljem meg akit szeret?Matt is megöl és a lány is!

Elindultam Dawe felé és egyre közelebb értem a házához.Bementem a szobájába és ott ült az ágyán.

D:-Te meg ki vagy és mit keresel itt?

A:-A halálod!

Ekkor eltörtem a nyakát és megharaptam!Láttam,hogy Hope jön,ezért elbújtam.Amikor meglátta sírt,órákon át és Matt se bírta vigasztalni! Hope gonosz lett,de ez várható volt.Tele volt gyűlölettel a szíve és a lelke!

Visszamentem Drake birodalmába!

A:-Megöltem!

Drake:-Végre egy jó hír!

A:-Mire volt ez jó?

Drake:-Ilyen az élet!Mi választjuk meg az utunkat. Az értékeink és a tetteink, ezek határozzák meg, hogy kik vagyunk.

A:-Igazad van!Elmegyek!Nem dolgozok neked többé!

Drake:-Fuss csak a szerelmedhez Matthez!

A:-Remélem tényleg megölnek!Az első sorba kérem majd a jegyet!

Ennyi volt!Kiléptem a kastély életéből...

~Ötödik fejezet~

Rejtély, hogyan esünk szerelembe, kibe és miért leszünk szerelmesek. De ígyis-úgyis megtörténik :)

Hazaértem!Matt és Ashley is hazament.
Végre beszélhetek Dawe-el!Annyira hiányzott!
~Dawe bejelentkezett~
D:-Szia!Merre voltál?1 hétig nem láttalak,már azt hittem valami bajod esett!
H:-Szia!Nekem bajom?Nincs semmi,ne aggódj!
D:-Megígértem magamnak,hogy vigyázni fogok rád,mert fontos vagy nekem!
H:-Ez édes tőled!
Bárcsak tudnád,hogy mekkora bajban vagyok és,hogy nem tudsz megvédeni!Jó lenne vele lenni és elmondani a titkomat,de nem tehetem mert akkor megölnék!
H:-Fontos vagy nekem,mondtam már?
D:-Már ezerszer :)
Beszélgettünk és beszélgettünk.
Minden nap ez ment és én minden nap 1 picivel jobban imádtam.Ebben a pillanatban valami a földre rántott. Jacke volt az 3 másik vámpírral!
J:-Most meghalsz!
Most mit tegyek?Félek!
Éreztem,ahogy eltörnek a csontjaim és már nem bírtam mozdulni sem.Ekkor valaki beugrott az ablakomon és elkezdtek verekedni,de nem láttam semmit csak hallottam a zajokat!Úgy éreztem,hogy meghalok!Feküdtem a padlón mint egy darab rongy.
Csak telt az idő és egyszer csak véget ért a verekedés zaja.
M:-Élsz még Hope?
Matt volt az,megmentette az életem!Már ami maradt belőle...
H:-Egy kicsit még igen!
M:-Nem lesz semmi baj,megfogsz gyógyulni hiszen ez a képességed!
Igaza volt,már kezdtem is jobban lenni!
H:-Köszönöm,hogy megmentetted az életem!
Ekkor láttam,hogy nagyon megsérült ezért megkértem,hogy igyon a véremből!Egyre jobban lett és éreztem,hogy szeret engem!

H:-Hogy néz ki Ashley igazából?Tudom,hogy ez a kék haj meg minden csak a vámpír énje!
Ekkor Matt elővett 1 képet a zsebéből.
H:-Ez mindig nálad van?
M:-Ő az egyetlen lány aki szeretett engem,ameddig nem történt egy baleset!Tudta,hogy vámpír vagyok de szeretett és velem akart lenni,csak annyi volt a kérése,hogy ne legyen vámpír soha,de hülye voltam és elfelejtettem!
H:-Mi történt?
M:-Egy este fellázadtak Drake ellen és a lázadók megkerestek engem,megakartak ölni!Azt hitték,hogy ő is vámpír és egy karót döftek a szívébe!Nem akartam őt elveszíteni ezért megharaptam és vámpír lett!Utána megutált engem és már nem szeretett!Fáj,de igaza van ezért elfogadom!

Negyedik f. 2. rész

Aki nem tudja elviselni a rossz tulajdonságaimat, az nem érdemli meg a jókat sem!

Már vámpírként sétáltam az erdőben Mattel.
Úgy éreztem teljesen biztonságban vagyok,mert megfog védeni az élete árán is!Aztán eszembe jutott Dawe.
H:-Oda kell mennünk,megfogják ölni!
M:-Nem fogják,még nem!Gyere velem és maradj csendben.
Sétáltunk napokon át,már teljesen elfáradtam és éhes is voltam.Vérre éheztem!Megváltoztam mióta kijött rajtam a vámpírerőm.Gonosznak és veszedelmesnek éreztem magam,mint egy gyilkos!Eszembe jutott az a 9 ember akit kegyetlenül megöltem.Most tényleg gonosz vagyok?Mi lesz velem?
M:-Nem vagy gonosz és nem lesz semmi különleges veled!
H:-Te Drake oldalán voltál?
M:-Igen,én voltam Ashley helyett,de már nem akartam igazságot tenni!Az ott született döntések nem mindig a valóságot tükrözik!Téged is simán megöltek volna,pedig különleges vagy!
H:-Mert megtudom gyógyítani az embereket is!
M:-Lazán lecsapolnák a véred,aztán megölnének!
Nem tudtam hova megyünk,csak sétáltunk és sétáltunk.
Ashley:-Nem ölnék meg,csak bezárnák!A lecsapolás stimmel!
Matt:-Te hogy kerülsz ide?

Ashley gyönyörű volt és rendkívüli képességekkel bírt!A haja már messziről jelezte,hogy különleges.Na meg persze azt is,hogy Drake védelme alatt áll.
H:-Te mit iszol?Energiaitalt?
A:-Fenét!-nevetett.Vér van benne,kérsz?
H:-Egy kicsit.
M:-Megszoktad,hogy Drake a segged alá tesz mindent!
A:-Te már csak tudod!
Nem volt olyan rossz a vér,sőt kifejezetten fincsi volt.
A:-Láttam a jövőt Matt!Megfogod ölni őt és te uralkodsz!
M:-Ez nevetséges!Mindenki őt védi,lehetetlen lenne!
A:-A lány segíteni fog neked!Muszáj lesz,mivel az élete függ tőle.Szerelmes vagy?
M:-Ne nevettess!
H:-Ez komoly,belém?
M:-Nem,nem komoly!Ashley fejezd ezt be!
A:-Bocsánat,de ha ez az igazság...
Szóval Matt szeret engem!Nem vártam,vagyis nem ezt vártam!Dawe a szívem el rablója és akkor most Matt is?!

~Negyedik fejezet~

Miért ragaszkodom hozzád ennyire? Mert megmutattad nekem azt a világot ahol érdemes élni!

Nagy nehezen visszaaludt Dawe és én szépen hazajöttem,de nem tudtam elaludni.Kavarogtak a fejemben a gondolatok.Talán tényleg tetszek Dawenek,de lehet ha meglát akkor lehet,hogy mégsem.Sőt,teljesen biztos vagyok benne,hogy nem.Minimális elvárasai mindenkinek vannak és én annál a minimálisnál sokkal lejjebb vagyok,tudom mert ezt megkaptam nyáron.Az élet ilyen,mindig megkapod,hogy felesleges vagy.Jó lenne ha szerethetnék valakit,de ez se sokáig fog tartani mert mindig ez van.Milyen rossz azzal együtt élni,hogy nem vagy jó senkinek?!Talán itt hagyom a jó énemet és csak vámpírkodni fogok.El kell mondanom Dawenek,hogy vámpír vagyok!Akkor legalább már most kiderül,hogy nem kellek és kevésbé fog fájni az elvesztése.
Ekkor belépett Matt az ajtómon.
M:-Ha azt akarod,hogy megöljék,akkor csak hajrá mond meg neki!
H:-Mi?
M:-A vámpír világban is épp úgy van mint a való életben,mindig van 1 főnök.
H:-Akkor beszélnem kell a főnökkel,mert el kell mondanom neki!
M:-Felőlem beszélhetsz,de készülj fel rá,hogy lehet megölnek.
H:-Nem számít,csak menjünk.
Elindultunk a metró felé.Csak sétáltunk és sétáltunk órákon át amíg oda értünk egy kis elágazáshoz.Utána egy erdő felé haladtunk,ahol egy idő után feltűnt egy kastély.
M:-Drake a főnök és ő a puszta gondolataival képes fájdalmat okozni. Ashley látja a múltat és a jövőt is,ismeri az összes érzést mert belelát a fejedbe. Jacke pedig hihetetlenül erős és veszedelmes,ő irányítja a vámpírok seregét!
H:-Olyan is van?
M:-Valakinek igazságot is kell szolgáltatnia.Nem mindig a legjobb úton,de ilyen az életünk.
Beléptünk a kastélyba és tele volt vámpírokkal.A tekintetük gyilkos érzés volt,mintha megakarnának ölni.Mentünk tovább egy hosszú lépcsőn lefelé.Beértünk egy bálterembe.Ott ült a 3 vámpír akiről Matt mesélt.
Drake:-Üdvözöllek gyermekem!Friss vámpírhús vagy,fincsi.
Ez nem normális,gondoltam.Ekkor Ashley gyilkos pillantásokat vetett rám.Tudta,hogy mire gondolok.
Matt:-Hope beszélni szeretett volna veled...
Ashley:Tudjuk!Mi mindent látunk.
H:-Elszeretném mondani...
Ashley:-Azt is tudjuk!
Ekkor Drake rámkiabált.
Drake:-Leleplezni a vámpírvilágot egy halandó miatt?Te nem vagy vámpír csak egy söpredék!Jacke,öljétek meg!
Ekkor Matt elém állt.
Drake:-Te is megakarsz halni?A legjobb vámpírom voltál még anno,most pedig lesüllyedsz egy ilyen szintre?
Matt:-Ez a lány más!
Drake:-Miben más?Még nincs is meg a képessége!
Matt:-Ashley tudja,hogy milyen képessége lesz!
Ashley:-Igen,tudom!Extra és még most kell megölni mert később már szinte lehetetlen lesz.A csókja még a halandókat is meggyógyítja a vére pedig az összes vámpírt!
Drake:-Akkor lehet be kellene zárnunk és kihasználni ezt a jó kis képességet!
Matt:-Kizárt!Vissza viszem oda,ahonnan elhoztam és megfogom védeni.
Ekkor Jacke elindult felénk.Felkapta Mattet és eldobta,neki a falnak ami megrepedt.Hihetetlen ereje volt. Jacke rám nézett és szembe állt velem.
Jacke:-Ez a lány még veszélyt hoz ránk.Meg kellene ölni!
Drake:-Viszont ha jól használjuk,akkor az életünket is megmentheti és a katonáidét is!
Jacke:-Az lehet,de érzem rajta a gyilkolás szagát!Erős és a seregemben kiváló lenne.
H:-Nem leszek semmilyen seregben és itt se maradok!Elmegyek!
Matt ekkor felkelt a padlóról megfogta a kezem és elindultunk az ajtó felé. Jacke hirtelen mögöttünk termett megfogott minket és eldobott teljes erejéből.Egy tükörnek estem ami darabokra tört és a szilánkok bele álltak a testembe.
Jacke:-Gyógyulj meg ha tudsz!
Valami furcsa történt.A szilánkokat mintha valaki kihúzta volna belőlem a sebek pedig begyógyultak.
Drake:-Ez aztán hűha!
H:-Nem tudtok nekem ártani és most elmegyünk!
Ekkor elindultunk az ajtó felé és most ki is tudtunk jönni.Pár perc után újra az erdőben sétáltunk.
M:-Ez hihetetlen volt!
H:-Inkább félelmetes!!!
M:-Jacke megakar ölni téged,érzem!