Vidám jelenség vagyok, őrült tulajdonságokkal és felfoghatatlan érzésekkel...
-Most ez egy álom volt?Csak is az lehetett!Ilyen nem létezik!
Egyszer csak jött az értesítés,hogy Dawe Taylor visszajelölt.Rákattintottam az adatlapjára,hogy ki is ez az emberke.Éppen fent volt chaten,gondoltam ráírok:
H:-Szia!
D:-Szia :)
H:-Ki vagy?
D:-Te jelöltél be,miért én tudjam?
H:-Bocsi,csak elfelejtettem.Hol laksz?
D:-Kicsit messze tőled :)
H:-Honnan tudod,hogy én hol lakok? :O
D:-Kint van az adatlapodon :D
H:-Ja,tényleg :D
D:-Skypen akarsz beszélni?Tesztelni kellene a camom :)
H:-Persze,miért is ne :)
Amikor megláttam egyből zavarba jöttem hiszen olyan édes *.* Már az első perctől olyan volt,mintha már 1000 éve ismerném."Csak beszélgettünk és beszélgettünk, és én közben beleszerettem.."
Olyan mintha ő lenne a másik felem és hozzám tartozna már 1000 éve :)
Telt az idő és minden jobb lett.Kezdtem kilábalni a sok rosszból és ezt neki köszönhettem.Gondolkodtam még néha az álmomon,de már nem számított,hiszen Ő volt a legfontosabb.
Minden nap beszélünk azóta boldog vagyok,mintha minden gond megszűnt volna.Nincs jövő,nincs múlt csak az a pillanat.Persze a sok fájdalmat soha nem fogom elfelejteni.Az érzések,emlékek örökké belevésődnek a szívünkbe és ott élnek örökké,hogy lássuk mit rontottunk el és tanulhassunk a hibáinkból!
Ma is úgy csináltam mint a többi napon este.Lefeküdtem az ágyikómba és gondolkodtam.Egyszer kopogást hallottam az ablakomon.Félve oda léptem és megláttam a jeges tekintetű srácot és ismét elkapott a vágy és a kártevő gondolkodás és ismét barna lett a hajam.Mi a franc ez már megint?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése