~Negyedik fejezet~

Miért ragaszkodom hozzád ennyire? Mert megmutattad nekem azt a világot ahol érdemes élni!

Nagy nehezen visszaaludt Dawe és én szépen hazajöttem,de nem tudtam elaludni.Kavarogtak a fejemben a gondolatok.Talán tényleg tetszek Dawenek,de lehet ha meglát akkor lehet,hogy mégsem.Sőt,teljesen biztos vagyok benne,hogy nem.Minimális elvárasai mindenkinek vannak és én annál a minimálisnál sokkal lejjebb vagyok,tudom mert ezt megkaptam nyáron.Az élet ilyen,mindig megkapod,hogy felesleges vagy.Jó lenne ha szerethetnék valakit,de ez se sokáig fog tartani mert mindig ez van.Milyen rossz azzal együtt élni,hogy nem vagy jó senkinek?!Talán itt hagyom a jó énemet és csak vámpírkodni fogok.El kell mondanom Dawenek,hogy vámpír vagyok!Akkor legalább már most kiderül,hogy nem kellek és kevésbé fog fájni az elvesztése.
Ekkor belépett Matt az ajtómon.
M:-Ha azt akarod,hogy megöljék,akkor csak hajrá mond meg neki!
H:-Mi?
M:-A vámpír világban is épp úgy van mint a való életben,mindig van 1 főnök.
H:-Akkor beszélnem kell a főnökkel,mert el kell mondanom neki!
M:-Felőlem beszélhetsz,de készülj fel rá,hogy lehet megölnek.
H:-Nem számít,csak menjünk.
Elindultunk a metró felé.Csak sétáltunk és sétáltunk órákon át amíg oda értünk egy kis elágazáshoz.Utána egy erdő felé haladtunk,ahol egy idő után feltűnt egy kastély.
M:-Drake a főnök és ő a puszta gondolataival képes fájdalmat okozni. Ashley látja a múltat és a jövőt is,ismeri az összes érzést mert belelát a fejedbe. Jacke pedig hihetetlenül erős és veszedelmes,ő irányítja a vámpírok seregét!
H:-Olyan is van?
M:-Valakinek igazságot is kell szolgáltatnia.Nem mindig a legjobb úton,de ilyen az életünk.
Beléptünk a kastélyba és tele volt vámpírokkal.A tekintetük gyilkos érzés volt,mintha megakarnának ölni.Mentünk tovább egy hosszú lépcsőn lefelé.Beértünk egy bálterembe.Ott ült a 3 vámpír akiről Matt mesélt.
Drake:-Üdvözöllek gyermekem!Friss vámpírhús vagy,fincsi.
Ez nem normális,gondoltam.Ekkor Ashley gyilkos pillantásokat vetett rám.Tudta,hogy mire gondolok.
Matt:-Hope beszélni szeretett volna veled...
Ashley:Tudjuk!Mi mindent látunk.
H:-Elszeretném mondani...
Ashley:-Azt is tudjuk!
Ekkor Drake rámkiabált.
Drake:-Leleplezni a vámpírvilágot egy halandó miatt?Te nem vagy vámpír csak egy söpredék!Jacke,öljétek meg!
Ekkor Matt elém állt.
Drake:-Te is megakarsz halni?A legjobb vámpírom voltál még anno,most pedig lesüllyedsz egy ilyen szintre?
Matt:-Ez a lány más!
Drake:-Miben más?Még nincs is meg a képessége!
Matt:-Ashley tudja,hogy milyen képessége lesz!
Ashley:-Igen,tudom!Extra és még most kell megölni mert később már szinte lehetetlen lesz.A csókja még a halandókat is meggyógyítja a vére pedig az összes vámpírt!
Drake:-Akkor lehet be kellene zárnunk és kihasználni ezt a jó kis képességet!
Matt:-Kizárt!Vissza viszem oda,ahonnan elhoztam és megfogom védeni.
Ekkor Jacke elindult felénk.Felkapta Mattet és eldobta,neki a falnak ami megrepedt.Hihetetlen ereje volt. Jacke rám nézett és szembe állt velem.
Jacke:-Ez a lány még veszélyt hoz ránk.Meg kellene ölni!
Drake:-Viszont ha jól használjuk,akkor az életünket is megmentheti és a katonáidét is!
Jacke:-Az lehet,de érzem rajta a gyilkolás szagát!Erős és a seregemben kiváló lenne.
H:-Nem leszek semmilyen seregben és itt se maradok!Elmegyek!
Matt ekkor felkelt a padlóról megfogta a kezem és elindultunk az ajtó felé. Jacke hirtelen mögöttünk termett megfogott minket és eldobott teljes erejéből.Egy tükörnek estem ami darabokra tört és a szilánkok bele álltak a testembe.
Jacke:-Gyógyulj meg ha tudsz!
Valami furcsa történt.A szilánkokat mintha valaki kihúzta volna belőlem a sebek pedig begyógyultak.
Drake:-Ez aztán hűha!
H:-Nem tudtok nekem ártani és most elmegyünk!
Ekkor elindultunk az ajtó felé és most ki is tudtunk jönni.Pár perc után újra az erdőben sétáltunk.
M:-Ez hihetetlen volt!
H:-Inkább félelmetes!!!
M:-Jacke megakar ölni téged,érzem!