Másik f. 2. rész

Mától nem nézek hátra, mindig csak előre! Szomorú sokszor leszek még, de gyenge SOHA TÖBBÉ !

M:-Gyere velem
Megfogtam a kezét és elindultunk.Ismét sokat sétáltunk majd kiértünk egy tisztáshoz.Sötét volt,de láttam mindent.
H:-Mi vagy te?
M:-Csak akkor beszélj ha a csendnél értelmesebbet is tudsz mondani!
H:-De ez az volt!Mi vagy te és én?
M:-Hiszel a csodákban?
H:-Talán,egy kicsit.
M:-Egy félig vérszívó lény
H:-Denevér?
Ekkor Matt hangos nevetésbe tört ki
H:-Most min nevetsz?
M:-Aranyosan vicces vagy!Vámpír vagyok és te is!
H:-Akkor ezért nézek ki máshogy?
M:-Azért,hogy a valóságban senki ne találjon rád!
H:-Hogy lettem vámpír?
M:-Egy sötét lény megtámadott és megharapott!
H:-Remek!Ha nem haragszol most inkább hazamegyek.
M:-Semmi gond.
Elindultam vissza a szobám felé.Sokkolt ez a sok hülye információ!Nem lehetek vámpír,nincs is semmi értelme annak lennem,biztos ez is csak egy idióta hülye álom!Nem is érdekel..
Hazaértem és lefeküdtem aludni.
Reggel lett!Annyira szépen sütött a nap és annyira boldog voltam.Sehol a barna haj és biztos voltam benne,hogy ez csak megint egy hülye álom volt.3 hét után elindultam iskolába.Furcsa volt az új helyzet,új emberek de majd csak túlélem. Dawe járt a fejemben egész nap.Alig vártam,hogy este ismét beszélhessünk és megosszuk egymással az aznapi élményeket!Amikor hazaértem már várt tőle egy üzenet:"Szia Hope!Sajnálom de fáradt vagyok,majd holnap beszélünk!Álmodj szépeket!" Remek,még 1 napig várhatok.
Teljesen magányos lettem megint és amikor magamra pillantottam barna hajam volt megint.Mi a franc?
Egyszer csak ott voltam Dawe szobájában.Arra gondoltam,hogy ez csak 1 rossz vicc.Láttam ahogy alszik,és annyira aranyos volt.Leültem az ágya mellé és csak néztem őt órákon át.Hajnali 4 fele úgy döntöttem,hogy haza kellene mennem,ezért elindultam és 2 perc alatt otthon voltam.Akkor már teljesen biztos voltam benne,hogy ez az egész nem csak egy álom!A srác a vér a vámpír lét mind a valóság!