~Hetedik fejezet~

Hiszek az álmaimban és egyszer eljössz értem,mert te is érezd amit én és tudom,hogy kötődsz hozzám,mint ahogy én hozzád!

Nem is tudom,hogy kezdjem el.Megmenekültem Drake-től. Most itthon fekszek egyedül és rossz kedvem van. Dawe lelépett és kibaszottul egyedül vagyok.Ma felhívtam telón és olyan édes volt mint mindig.Írtam neki üzit is,de csak elolvasta és nem írt semmit.Szívjunk el egy cigit,akkor biztos jobb lesz.Biztos köze van ennek a szarnak az idióta összeveszésünkhöz.Összeveszés?Nem is volt az,csak ő megharagudott rám.
Írok neki egy smst.
"I miss you!Nagyon :( <3"
Bárcsak ezt írná vissza.
"Akkor gyere ide.Melletted szeretnék aludni.Érezni akarom a szívverésed.Azt szeretném,hogy a fejed a mellkasomon legyen és a kezeim körülötted."Persze ez csak egy szép álom.
A másik témám.Új suli.Annyira,de annyira ráparáztam!Persze ezt nem veheti észre majd a suliba senki se,szall le kellene nyugodnom.Már jó lenne ha túl lennék rajta.Az új helyzetekre mondjuk mindig ráparázok.Ez pont olyan mint az első nap a nyári melón.Alig tudtam aludni előtte,amikor ott voltam akkor féltem,de minden oké volt.A végén meg már megszoktam az egészet.Szall itt se lesz semmi baj.Csak ott megmondták,hogy te most ide leülsz és ennyi.A suliba meg kérdezzem meg,hogy hol van üres hely vagy csak üljek le valahova és akkor max oda jön pampogni valaki?!Ennyi ideg van az egészbe.De majd minden rendben lesz (remélem) és így lesznek nekem is szüneteim és nem kell a hülye szabadságokat számolgatni.Bár ez a felvétel is utolsó pillanatban történt,de jobb így ...

Hatodik f. 2. része

Körülöttem minden megváltozott, csak az érzelmeim nem!

Néha azt érzem,hogy hiába van mellettem Dawe mégis egyedül vagyok.Sokszor elbizonytalanodok és nem tudom mit is kellene gondolnom vagy éreznem.
Éreznem?
Ezt mondjuk tudom,vagyis érzem csak nem vagyok biztos benne.Ha nem lenne a gondolkodás akkor nem keveredne össze az egész!Ez egy zűrzavar és ez mind az agyamban van.Hogy rakjam rendben?Talán tényleg nem kellene ennyire túlbonyolítani mindent.De a lányok ilyenek és én is lány vagyok!

"Minden nap, ha hazamegyek,

Az utcán lépve elképzelem

Hogy a te kezedet fogom."

Elmegyek Matthez mert ez így nem mehet tovább!Ahogy mentem az úton még mindig csak az idióta gondolatok cikáztak az agyamban!

H:-Matt,ráérsz 1 kicsit?

M:-Túl sok benned az értelmetlen kérdés.

H:-Nem tudom van e értelme ennek az egésznek!

M:-Ezzel csak elrontasz mindent!

Matt megölelt és mintha minden gondom elszállt volna,de ez csak a látszat volt!Nem éreztem magam boldognak mivel annyira hiányzott úgy éreztem véget kell vetnem az életemnek.Elindultam egy folyóhoz és megkerestem a legmagasabb sziklát.Ott ültem órákon át majd ismét a gondolatok elárasztották a fejem.Már nem éreztem magam boldognak,mintha az összes életerőm elszállt volna.Ott álltam a szikla szélén és a mélybe vetettem magam.Az idő lefagyott és még nem haltam meg csak lebegtem a levegőben.Körbe néztem és nem csak én fagytam meg,hanem minden.Ez biztos valami vámpír volt.Pár perc után megláttam Draket!

Drake:-Ha megakarsz halni akkor küzdj vagy állj közénk a seregbe és ott nem lesz ilyenre időd!

H:-Tudod hol a szívem!Fogj meg 1 karót és szúrd belém!

Drake:-Állj az oldalamra,nem lesz semmi baj!

Tudtam,hogy mit tett de nem számított!Nem érdekelt semmi,ezért elindultam vele a kastélyba.Az út hosszú volt és kínzó volt a gondolat,hogy Matt utálni fog hiszen ezzel ellene vagyok!Drake bevezetett a szokásos terembe,de nem az várt amire számítottam!Gyilkos vámpírok álltak körbe,már vártak rám!Tudtam,hogy itt a vég!Becsuktam a szemem és csak RÁ gondoltam!Aztán eszembe jutott,hogy szinte halhatatlan vagyok és küzdenem kell az életért!Túl élem?

~Hatodik fejezet~

Csak akkor hiányzol, amikor lélegzem!

Vége az életemnek!Meghalt!
Csak ültem kint az esőben és nyomorultul éreztem magam!Nem érdekelt semmi és senki se!Ki vette el tőlem őt és miért?Mivel érdemeltem ezt ki?
Te voltál az életem értelme,nélküled fél ember vagyok,bármire képes voltam érted!
Bepörögtem és elindultam Drake kastélya felé!Megölök mindenkit vagy ők engem!Nem érdekel,már mindent elvettek tőlem ami valaha is fontos volt nekem!Hosszú séta után odaértem,berontottam és elkezdtem dühöngeni!
H:-Melyik volt az?Kitépem a szívét!
Drake:-Ashley úgy gondolta,így lesz a legjobb!
Ő volt?Pedig már kezdtem benne megbízni!A kígyó!
H:-Hol van?Megölöm!
Drake:-Elment!Többé nem jön vissza,mert gonosz dolgot tett!Szívtelen aki csak úgy kiolt egy emberi életet!
H:-Én egy vámpír életét fogom kioltani!
Otthagytam őket és elkezdtem keresni azt a szörnyeteget!Matthez mentem és elmeséltem neki,hogy Ashley volt a gyilkos.Matt nem hitte el,de látta rajtam,hogy nem hazudok!
Ekkor belépett az ajtón az a szörnyeteg.
H:-Megöllek!
A:-Előtte még had mondjak valamit!
M:-Mond!Kíváncsi vagyok!Te sose voltál ilyen!
A:-Drake parancsa volt,nem az enyém.Azért jöttem ide mert szeretlek Matt és veled szeretném leélni az életem!
H:-Arra már nem lesz lehetőséged!
Elkezdtük egymást tépni,harapni!Tudta ő is,hogy nem nyerhet hiszen szinte halhatatlan vagyok!Matt csak nézte értetlenül.Nem értette ki ez a lány?

Egyszer csak belépett az ajtón Dawe. Élt!De hogy lehet ez?
A:-Megkellet ölnöm,de nem akartam tőled elvenni ezért megharaptam!
M:-Így veled lehet örökké!Mint te velem Ashley!
A:-Akkor nem értettem,de már igen!Ennyi kellett hozzá!
Nem volt se múlt se jövő csak ő és én!
Vámpír volt,de velem volt és nem veszítettem el!
Újra értelmet nyert az életem!Boldog voltam!
Tudtuk,hogy még nincs vége a harcnak!Drake egy aljas utolsó féreg!Nem uralkodhat a vámpírok felett egy gonosz erő!Miért ne lehetnének a vámpírok is olyanok mint az igazi emberek?
Leültünk a ház elé és elmeséltem mindent Dawenek,de mintha nem is érdekelte volna az egész!Elment és egyedül hagyott...

Ötödik f. 2. rész

Mit számít, mit kap az ember, ha előtte elveszít mindent.

Ashley élete:

Unalom,mindig csak ez van ebben az idióta kastélyban!Alig várom már Drake halálát.

Ki a fene akarja egész nap az idióta vámpírok nyafogását hallgatni majd azt nézgetni,hogy ölik meg őket?

Drake:-Öld meg a fiút!

A:-Milyen fiút?

Drake:-Akibe szerelmes a lány!

A:-Hope?

Drake:-Igen ő,ne játszd már a hülyét!Indulj!

A:-Miért én?

Drake:-Mert azt mondtam!Jó utat!

Remek!Most öljem meg akit szeret?Matt is megöl és a lány is!

Elindultam Dawe felé és egyre közelebb értem a házához.Bementem a szobájába és ott ült az ágyán.

D:-Te meg ki vagy és mit keresel itt?

A:-A halálod!

Ekkor eltörtem a nyakát és megharaptam!Láttam,hogy Hope jön,ezért elbújtam.Amikor meglátta sírt,órákon át és Matt se bírta vigasztalni! Hope gonosz lett,de ez várható volt.Tele volt gyűlölettel a szíve és a lelke!

Visszamentem Drake birodalmába!

A:-Megöltem!

Drake:-Végre egy jó hír!

A:-Mire volt ez jó?

Drake:-Ilyen az élet!Mi választjuk meg az utunkat. Az értékeink és a tetteink, ezek határozzák meg, hogy kik vagyunk.

A:-Igazad van!Elmegyek!Nem dolgozok neked többé!

Drake:-Fuss csak a szerelmedhez Matthez!

A:-Remélem tényleg megölnek!Az első sorba kérem majd a jegyet!

Ennyi volt!Kiléptem a kastély életéből...

~Ötödik fejezet~

Rejtély, hogyan esünk szerelembe, kibe és miért leszünk szerelmesek. De ígyis-úgyis megtörténik :)

Hazaértem!Matt és Ashley is hazament.
Végre beszélhetek Dawe-el!Annyira hiányzott!
~Dawe bejelentkezett~
D:-Szia!Merre voltál?1 hétig nem láttalak,már azt hittem valami bajod esett!
H:-Szia!Nekem bajom?Nincs semmi,ne aggódj!
D:-Megígértem magamnak,hogy vigyázni fogok rád,mert fontos vagy nekem!
H:-Ez édes tőled!
Bárcsak tudnád,hogy mekkora bajban vagyok és,hogy nem tudsz megvédeni!Jó lenne vele lenni és elmondani a titkomat,de nem tehetem mert akkor megölnék!
H:-Fontos vagy nekem,mondtam már?
D:-Már ezerszer :)
Beszélgettünk és beszélgettünk.
Minden nap ez ment és én minden nap 1 picivel jobban imádtam.Ebben a pillanatban valami a földre rántott. Jacke volt az 3 másik vámpírral!
J:-Most meghalsz!
Most mit tegyek?Félek!
Éreztem,ahogy eltörnek a csontjaim és már nem bírtam mozdulni sem.Ekkor valaki beugrott az ablakomon és elkezdtek verekedni,de nem láttam semmit csak hallottam a zajokat!Úgy éreztem,hogy meghalok!Feküdtem a padlón mint egy darab rongy.
Csak telt az idő és egyszer csak véget ért a verekedés zaja.
M:-Élsz még Hope?
Matt volt az,megmentette az életem!Már ami maradt belőle...
H:-Egy kicsit még igen!
M:-Nem lesz semmi baj,megfogsz gyógyulni hiszen ez a képességed!
Igaza volt,már kezdtem is jobban lenni!
H:-Köszönöm,hogy megmentetted az életem!
Ekkor láttam,hogy nagyon megsérült ezért megkértem,hogy igyon a véremből!Egyre jobban lett és éreztem,hogy szeret engem!

H:-Hogy néz ki Ashley igazából?Tudom,hogy ez a kék haj meg minden csak a vámpír énje!
Ekkor Matt elővett 1 képet a zsebéből.
H:-Ez mindig nálad van?
M:-Ő az egyetlen lány aki szeretett engem,ameddig nem történt egy baleset!Tudta,hogy vámpír vagyok de szeretett és velem akart lenni,csak annyi volt a kérése,hogy ne legyen vámpír soha,de hülye voltam és elfelejtettem!
H:-Mi történt?
M:-Egy este fellázadtak Drake ellen és a lázadók megkerestek engem,megakartak ölni!Azt hitték,hogy ő is vámpír és egy karót döftek a szívébe!Nem akartam őt elveszíteni ezért megharaptam és vámpír lett!Utána megutált engem és már nem szeretett!Fáj,de igaza van ezért elfogadom!

Negyedik f. 2. rész

Aki nem tudja elviselni a rossz tulajdonságaimat, az nem érdemli meg a jókat sem!

Már vámpírként sétáltam az erdőben Mattel.
Úgy éreztem teljesen biztonságban vagyok,mert megfog védeni az élete árán is!Aztán eszembe jutott Dawe.
H:-Oda kell mennünk,megfogják ölni!
M:-Nem fogják,még nem!Gyere velem és maradj csendben.
Sétáltunk napokon át,már teljesen elfáradtam és éhes is voltam.Vérre éheztem!Megváltoztam mióta kijött rajtam a vámpírerőm.Gonosznak és veszedelmesnek éreztem magam,mint egy gyilkos!Eszembe jutott az a 9 ember akit kegyetlenül megöltem.Most tényleg gonosz vagyok?Mi lesz velem?
M:-Nem vagy gonosz és nem lesz semmi különleges veled!
H:-Te Drake oldalán voltál?
M:-Igen,én voltam Ashley helyett,de már nem akartam igazságot tenni!Az ott született döntések nem mindig a valóságot tükrözik!Téged is simán megöltek volna,pedig különleges vagy!
H:-Mert megtudom gyógyítani az embereket is!
M:-Lazán lecsapolnák a véred,aztán megölnének!
Nem tudtam hova megyünk,csak sétáltunk és sétáltunk.
Ashley:-Nem ölnék meg,csak bezárnák!A lecsapolás stimmel!
Matt:-Te hogy kerülsz ide?

Ashley gyönyörű volt és rendkívüli képességekkel bírt!A haja már messziről jelezte,hogy különleges.Na meg persze azt is,hogy Drake védelme alatt áll.
H:-Te mit iszol?Energiaitalt?
A:-Fenét!-nevetett.Vér van benne,kérsz?
H:-Egy kicsit.
M:-Megszoktad,hogy Drake a segged alá tesz mindent!
A:-Te már csak tudod!
Nem volt olyan rossz a vér,sőt kifejezetten fincsi volt.
A:-Láttam a jövőt Matt!Megfogod ölni őt és te uralkodsz!
M:-Ez nevetséges!Mindenki őt védi,lehetetlen lenne!
A:-A lány segíteni fog neked!Muszáj lesz,mivel az élete függ tőle.Szerelmes vagy?
M:-Ne nevettess!
H:-Ez komoly,belém?
M:-Nem,nem komoly!Ashley fejezd ezt be!
A:-Bocsánat,de ha ez az igazság...
Szóval Matt szeret engem!Nem vártam,vagyis nem ezt vártam!Dawe a szívem el rablója és akkor most Matt is?!

~Negyedik fejezet~

Miért ragaszkodom hozzád ennyire? Mert megmutattad nekem azt a világot ahol érdemes élni!

Nagy nehezen visszaaludt Dawe és én szépen hazajöttem,de nem tudtam elaludni.Kavarogtak a fejemben a gondolatok.Talán tényleg tetszek Dawenek,de lehet ha meglát akkor lehet,hogy mégsem.Sőt,teljesen biztos vagyok benne,hogy nem.Minimális elvárasai mindenkinek vannak és én annál a minimálisnál sokkal lejjebb vagyok,tudom mert ezt megkaptam nyáron.Az élet ilyen,mindig megkapod,hogy felesleges vagy.Jó lenne ha szerethetnék valakit,de ez se sokáig fog tartani mert mindig ez van.Milyen rossz azzal együtt élni,hogy nem vagy jó senkinek?!Talán itt hagyom a jó énemet és csak vámpírkodni fogok.El kell mondanom Dawenek,hogy vámpír vagyok!Akkor legalább már most kiderül,hogy nem kellek és kevésbé fog fájni az elvesztése.
Ekkor belépett Matt az ajtómon.
M:-Ha azt akarod,hogy megöljék,akkor csak hajrá mond meg neki!
H:-Mi?
M:-A vámpír világban is épp úgy van mint a való életben,mindig van 1 főnök.
H:-Akkor beszélnem kell a főnökkel,mert el kell mondanom neki!
M:-Felőlem beszélhetsz,de készülj fel rá,hogy lehet megölnek.
H:-Nem számít,csak menjünk.
Elindultunk a metró felé.Csak sétáltunk és sétáltunk órákon át amíg oda értünk egy kis elágazáshoz.Utána egy erdő felé haladtunk,ahol egy idő után feltűnt egy kastély.
M:-Drake a főnök és ő a puszta gondolataival képes fájdalmat okozni. Ashley látja a múltat és a jövőt is,ismeri az összes érzést mert belelát a fejedbe. Jacke pedig hihetetlenül erős és veszedelmes,ő irányítja a vámpírok seregét!
H:-Olyan is van?
M:-Valakinek igazságot is kell szolgáltatnia.Nem mindig a legjobb úton,de ilyen az életünk.
Beléptünk a kastélyba és tele volt vámpírokkal.A tekintetük gyilkos érzés volt,mintha megakarnának ölni.Mentünk tovább egy hosszú lépcsőn lefelé.Beértünk egy bálterembe.Ott ült a 3 vámpír akiről Matt mesélt.
Drake:-Üdvözöllek gyermekem!Friss vámpírhús vagy,fincsi.
Ez nem normális,gondoltam.Ekkor Ashley gyilkos pillantásokat vetett rám.Tudta,hogy mire gondolok.
Matt:-Hope beszélni szeretett volna veled...
Ashley:Tudjuk!Mi mindent látunk.
H:-Elszeretném mondani...
Ashley:-Azt is tudjuk!
Ekkor Drake rámkiabált.
Drake:-Leleplezni a vámpírvilágot egy halandó miatt?Te nem vagy vámpír csak egy söpredék!Jacke,öljétek meg!
Ekkor Matt elém állt.
Drake:-Te is megakarsz halni?A legjobb vámpírom voltál még anno,most pedig lesüllyedsz egy ilyen szintre?
Matt:-Ez a lány más!
Drake:-Miben más?Még nincs is meg a képessége!
Matt:-Ashley tudja,hogy milyen képessége lesz!
Ashley:-Igen,tudom!Extra és még most kell megölni mert később már szinte lehetetlen lesz.A csókja még a halandókat is meggyógyítja a vére pedig az összes vámpírt!
Drake:-Akkor lehet be kellene zárnunk és kihasználni ezt a jó kis képességet!
Matt:-Kizárt!Vissza viszem oda,ahonnan elhoztam és megfogom védeni.
Ekkor Jacke elindult felénk.Felkapta Mattet és eldobta,neki a falnak ami megrepedt.Hihetetlen ereje volt. Jacke rám nézett és szembe állt velem.
Jacke:-Ez a lány még veszélyt hoz ránk.Meg kellene ölni!
Drake:-Viszont ha jól használjuk,akkor az életünket is megmentheti és a katonáidét is!
Jacke:-Az lehet,de érzem rajta a gyilkolás szagát!Erős és a seregemben kiváló lenne.
H:-Nem leszek semmilyen seregben és itt se maradok!Elmegyek!
Matt ekkor felkelt a padlóról megfogta a kezem és elindultunk az ajtó felé. Jacke hirtelen mögöttünk termett megfogott minket és eldobott teljes erejéből.Egy tükörnek estem ami darabokra tört és a szilánkok bele álltak a testembe.
Jacke:-Gyógyulj meg ha tudsz!
Valami furcsa történt.A szilánkokat mintha valaki kihúzta volna belőlem a sebek pedig begyógyultak.
Drake:-Ez aztán hűha!
H:-Nem tudtok nekem ártani és most elmegyünk!
Ekkor elindultunk az ajtó felé és most ki is tudtunk jönni.Pár perc után újra az erdőben sétáltunk.
M:-Ez hihetetlen volt!
H:-Inkább félelmetes!!!
M:-Jacke megakar ölni téged,érzem!

Harmadik f. 2. rész

Azt mondják, a jó dolgokhoz idő kell, de az igazán nagyszerű dolgok egy szempillantás alatt történnek.

Meg kell találnom ezt a Matt gyereket!Felidegesített és azt hiszi,hogy félek tőle.Ez egy hülye.Nem félek már senkitől,hiszen megöltem 9 embert.Jó vicc!Nézegettem a térképet,hogy vajon merre is keressem,de nem jutottam semmire.Hát akkor viszont normális életet kell élnem és alakítanom a kapcsolatomon Dawe-el.Lehet el kellene mennem hozzá,úgy mint a múltkor.Annyira megnyugtató ahogy hallom a szíve dobbanásait,de hát ez a vámpír lét előnye.Furcsa belegondolni,hogy az a kis pici szív talán egyszer majd értem fog dobogni.Ha megszeret,nem lehetek vámpír,biztos félne tőlem és teljesen hülyének nézne ha elmondanám.Néha annyira fura tud lenni,jó lenne ha a vámpírok láthatatlanok is lehetnének.Biztos,hogy követném és figyelném egész nap.Lehet nem tetszek neki?!Annyi hülye gondolat tud kavarogni a fejemben,de mi van ha nem hülyeség?Ahj a vámpírok lehetnének gondolatolvasók is,ebben így semmi jó nincs.Nem tudok semmit,pedig egy idióta vérszívó gyilkos vagyok.Hmm esetleg kutathatnék a gépében éjszaka,de ha felébred és észrevesz akkor mit mondjak vagy öljem meg?Ez egy akkora baromság!Hmm.... várom már az igazi találkozást vele,akkor megtudom mit gondol rólam és mindent.De mi lesz ha nem kellek neki?Agyrém ez a sok gondolat.Miért kell ennyit gondolkodni?Le kellene fagyasztani az agyam és akkor nem lenne semmi gondolatom.
Na már megint itt ez a barom Matt...
M:-Kit neveztél te baromnak?
H:-Téged!Nincs kedvem hozzád,utállak és tűnj el!Nem akarok tőled semmit!
M:-Pedig azt hittem szerelmes vagy.
H:-Beléd?
M:-Azt nem tudom,csak érzek valami olyasmit.
H:-Hogy csinálod?
M:-Neked is lesz majd valami képességed,csak idő kell hozzá!
H:-Remélem olyan lesz amivel csak rád kell nézni és eltűnsz örökre!
M:-Ne fáradj,már itt se vagyok!
H:-Végre egy jó hír!
Ezek szerint lesz valami jó kis képességem.Hú, gondolatolvasás vagy láthatatlanság vagy akármi ilyen jöhet bármikor!Na akkor látogassuk meg Dawet :)
Hmm....már megint alszik!Annyira édes és hallom ahogy dobog a szíve.Igaz,hogy nem értem de akkor is édes.
D:-Ki vagy?
Most felébredt vagy mi?El kell bújnom,basszus!!!!
D:-Biztos csak egy álom volt,de minek van ilyen édes illata?!
De örülök,hogy befújtam magam a vattacukros parfümömmel.Ha csendben maradok akkor talán visszaalszik és kijutok a szobájából...

~Harmadik fejezet~

Figyelj Élet! Leszarom mit teszel velem! Tudod mit?! Be is intek neked!

Szóval én egy vámpír csajszi vagyok!Már egy kicsit örültem is neki,hiszen végre igazságot tudok szolgáltatni!Végre megbűnhődik mindenki aki nekem ártott valaha is!Itt most már nem lesz könyörület!
Megvártam amíg újra este lett és elindultam megkeresni azt a 3 embert aki tönkre tette.Könyörögtek az életükért de én megöltem az összeset.Utána jött a jó kis barátnő,ő is könyörgött de szívtelen voltam és megöltem.Aztán a többi embert is akik ártottak nekem!Nem akartam,hogy ők is vámpírok legyenek ezért elégettem őket!Könyörtelen és kegyetlen voltam egy gyilkos akinek nincs szíve!Utána hazamentem és elaludtam.Reggel ugyan az a szőke lány voltam aki eddig is!Belül tudtam,hogy most már senki nem fog bántani!
Írtam Dawenek chaten!
H:-Szia :)
D:-Szia!Tudtál róla,hogy a környékedről egy csomó ember eltűnt az éjszaka?Nem akarom,hogy neked is valami bajod legyen!
H:-Hidd el nem lesz semmi baj!
D:-Honnan tudod?
H:-Mert én más vagyok és nekem senki nem tud ártani soha.
D:-Hát jó,én bízok benned.
Beszélgettünk ismét órákon át ameddig eljött a lefekvés ideje :)
D:-Álmodj szépeket,imádlak!
H:-Én is!Szia :)
Már azt hittem,hogy lesz egy nyugodt éjszakám,de nem jött össze.Matt a szobámban állt és elkezdett velem kiabálni.
M:-Megérdemelnéd,hogy kitépjem a szíved és a kutyák elé dobjam!
H:-Te meg miről beszélsz?
M:-Megöltél majdnem 10 embert!Normális vagy te?
H:-Én vámpír vagyok és erős nem olyan puhány pöcs mint te,aki nem csinál semmit!
Ekkor Matt a falhoz szorított.
M:-Ha nem kedvelnélek ennyire akkor most halott lennél!Nem vagyok puha pöcs,olyanokat öltem már meg akik téged ketté téptek volna!Nem ölhetsz meg ártatlan embereket,érted?Még egy ilyen és megöllek!
H:-Megértettem!
Matt elment és a nyakam tele volt fojtogatás nyomokkal.A bunkó,nem tűnt fel neki,hogy nem voltam vámpír?!Ezért biztosan megfogom ölni!

Másik f. 2. rész

Mától nem nézek hátra, mindig csak előre! Szomorú sokszor leszek még, de gyenge SOHA TÖBBÉ !

M:-Gyere velem
Megfogtam a kezét és elindultunk.Ismét sokat sétáltunk majd kiértünk egy tisztáshoz.Sötét volt,de láttam mindent.
H:-Mi vagy te?
M:-Csak akkor beszélj ha a csendnél értelmesebbet is tudsz mondani!
H:-De ez az volt!Mi vagy te és én?
M:-Hiszel a csodákban?
H:-Talán,egy kicsit.
M:-Egy félig vérszívó lény
H:-Denevér?
Ekkor Matt hangos nevetésbe tört ki
H:-Most min nevetsz?
M:-Aranyosan vicces vagy!Vámpír vagyok és te is!
H:-Akkor ezért nézek ki máshogy?
M:-Azért,hogy a valóságban senki ne találjon rád!
H:-Hogy lettem vámpír?
M:-Egy sötét lény megtámadott és megharapott!
H:-Remek!Ha nem haragszol most inkább hazamegyek.
M:-Semmi gond.
Elindultam vissza a szobám felé.Sokkolt ez a sok hülye információ!Nem lehetek vámpír,nincs is semmi értelme annak lennem,biztos ez is csak egy idióta hülye álom!Nem is érdekel..
Hazaértem és lefeküdtem aludni.
Reggel lett!Annyira szépen sütött a nap és annyira boldog voltam.Sehol a barna haj és biztos voltam benne,hogy ez csak megint egy hülye álom volt.3 hét után elindultam iskolába.Furcsa volt az új helyzet,új emberek de majd csak túlélem. Dawe járt a fejemben egész nap.Alig vártam,hogy este ismét beszélhessünk és megosszuk egymással az aznapi élményeket!Amikor hazaértem már várt tőle egy üzenet:"Szia Hope!Sajnálom de fáradt vagyok,majd holnap beszélünk!Álmodj szépeket!" Remek,még 1 napig várhatok.
Teljesen magányos lettem megint és amikor magamra pillantottam barna hajam volt megint.Mi a franc?
Egyszer csak ott voltam Dawe szobájában.Arra gondoltam,hogy ez csak 1 rossz vicc.Láttam ahogy alszik,és annyira aranyos volt.Leültem az ágya mellé és csak néztem őt órákon át.Hajnali 4 fele úgy döntöttem,hogy haza kellene mennem,ezért elindultam és 2 perc alatt otthon voltam.Akkor már teljesen biztos voltam benne,hogy ez az egész nem csak egy álom!A srác a vér a vámpír lét mind a valóság!

~Második fejezet~

Vidám jelenség vagyok, őrült tulajdonságokkal és felfoghatatlan érzésekkel...

-Most ez egy álom volt?Csak is az lehetett!Ilyen nem létezik!

Elkönyveltem magamnak,hogy csak egy furcsa álom volt.A kezemről is eltűnt a harapásnyom.Bekapcsoltam a gépem és nézegettem az adatlapom.Beszélgettem chaeten és visszajelölgettem az embereket.
Egyszer csak jött az értesítés,hogy Dawe Taylor visszajelölt.Rákattintottam az adatlapjára,hogy ki is ez az emberke.Éppen fent volt chaten,gondoltam ráírok:
H:-Szia!
D:-Szia :)
H:-Ki vagy?
D:-Te jelöltél be,miért én tudjam?
H:-Bocsi,csak elfelejtettem.Hol laksz?
D:-Kicsit messze tőled :)
H:-Honnan tudod,hogy én hol lakok? :O
D:-Kint van az adatlapodon :D
H:-Ja,tényleg :D
D:-Skypen akarsz beszélni?Tesztelni kellene a camom :)
H:-Persze,miért is ne :)
Amikor megláttam egyből zavarba jöttem hiszen olyan édes *.* Már az első perctől olyan volt,mintha már 1000 éve ismerném."Csak beszélgettünk és beszélgettünk, és én közben beleszerettem.."
Olyan mintha ő lenne a másik felem és hozzám tartozna már 1000 éve :)
Telt az idő és minden jobb lett.Kezdtem kilábalni a sok rosszból és ezt neki köszönhettem.Gondolkodtam még néha az álmomon,de már nem számított,hiszen Ő volt a legfontosabb.

Szemei annyira húha,ezt nem lehet írni ^^
Minden nap beszélünk azóta boldog vagyok,mintha minden gond megszűnt volna.Nincs jövő,nincs múlt csak az a pillanat.Persze a sok fájdalmat soha nem fogom elfelejteni.Az érzések,emlékek örökké belevésődnek a szívünkbe és ott élnek örökké,hogy lássuk mit rontottunk el és tanulhassunk a hibáinkból!
Ma is úgy csináltam mint a többi napon este.Lefeküdtem az ágyikómba és gondolkodtam.Egyszer kopogást hallottam az ablakomon.Félve oda léptem és megláttam a jeges tekintetű srácot és ismét elkapott a vágy és a kártevő gondolkodás és ismét barna lett a hajam.Mi a franc ez már megint?

Első f. 2 rész

Álom...Az egyetlen egy dolog a világon amit senki nem vehet el tőled!

Egy furcsa erdőben ébredtem... Hol vagyok?Hogy kerültem ide?Mi történt?
Egy harapásnyom volt a csuklómon,mintha valami hörcsög lett volna vagy valami hasonló állat.Elindultam kifelé az erdőből.Egy poros úton sétáltam már órák óta,de nem találtam falut se,embereket se.A harapás egyre jobban fájt és kezdtem szédülni,majd ismét elsötétült a világ.
Amikor felébredtem már sötét volt és egy piros cuccban voltam és a hajam barna volt.Most ez egy másik test?Hirtelen morgásokat hallottam és elkezdtem futni.Olyan gyorsan futottam,hogy az hihetetlen mintha nem is ember lennék.Elértem egy folyóhoz,ekkor valaki megfogott és a földre rántott.Egy srác volt.... szeme olyan világos kék volt mintha jégből lenne a haja barna volt és eléggé éhesnek nézett ki.
M:-Te meg ki vagy?
H:-Én?
M:-Miért,látsz még itt valaki mást is rajtad kívül?
H:-Nem!-Válaszoltam neki ijedten
M:-Ki vagy?-Ordította
H:- A nevem Hope!Te ki vagy?
M:-Hogy kerültél ide?
H:-Nem válaszoltál a kérdésemre!-Eléggé flegmára sikerült a kérdésem
M:-A nevem Matt,most boldog vagy?-Ő is flegmán válaszolt
H:-Nem,nem vagyok boldog!Nem tudom mit keresek itt.
M:-Gyere velem!-Megragadta a kezem és elkezdett rángatni
Nem volt választásom követnem kellett,hiszen olyan erősen szorította a karom.Már kb. 3 órája mentünk a sötét erődben.Kicsit féltem,nem tudtam mit akar tőlem.Pár perc után odaértünk egy hatalmas faházhoz.Amikor az ajtó elé értünk elengedte a karom én pedig ahogy csak bírtam elfutottam.Már egy ideje menekültem amikor neki vágott egy fához.Rettenetesen fájt.
M:-Mit gondolsz hová mész?
H:-El innen messzire!Nem akarok veled menni sehová!-Kiáltottam
M:-Akkor menj csak ha megakarsz halni!
H:-Miért halnék meg?
M:-Üldöznek téged,nem csak úgy véletlenül kerültél ide.
Elindult vissza felé.Gondolkodtam,de úgy döntöttem követem.Újra visszaértünk a házhoz.Beléptem az ajtón és nagyon meglepődtem,szinte ledermedtem.5 ember evett állatokat,de meg se volt főzve még a szőr is rajtuk volt.Azt hittem elhányom magam.
M:-Te is ilyen leszel majd.-Mondta.
H:-Kizárt!
M:-Majd meglátod!
Felvezetett egy emeleti szobába.
M:-Aludj,holnap visszaviszlek az otthonodba.
Nem mondtam semmit,csak lefeküdtem az ágyba.Forgolódtam pár órát,de utána elnyomott az álom.Arról álmodtam,hogy Matt a karjaiba vett és sétált velem a poros úton,ahol felébredtem.
Felébredtem és az ágyamban voltam.
-Mi a franc?-Kérdeztem magamtól

~Első fejezet~

Nemszeretem azokat az embereket akik egy hibám miatt elítélik az egész életemet ...

Minden úgy kezdődött mint a többi nap,de mégis más volt valamiért.Felöltöztem,megcsináltam a hajam és a sminkem aztán elindultam a suliba ahova már 1 éve jártam.Felértem az emeletre és leültem a terem előtti padra és gondolkodtam az élet nagy dolgain.
Szünetben mindenki annyira fura volt mintha készülnének valamire,de nem vettem komolyan.Amikor a barátnőm kihívott a terem elé,akkor láttam,hogy amikor nyitódik az ajtó mindenki engem bámult.Egyre jobban eluralkodott rajtam az a furcsa rossz érzés,de még mindig nem figyeltem fel rá.Később mindenki szemben állt velem és elmondták a magukét.Nem tudtam mit is tehetnék vagy mi lenne a helyes.Néztem a körülöttem lévőket,láttam ahogy nem foglalkoznak velem.Megszokott volt hiszen mindig csak néztem ki az ablakon és gondolkodtam az életről.Annyiszor csalódtam az emberekben ez se volt már hatalmas meglepetés.Hazafelé a suliból teljesen üldözési mániás érzésem támadt.Amikor hazaértem egyedül voltam.Ugyanaz a megszokott szar érzés.
~Egyedül~
Mióta az eszemet tudom szinte mindig egyedül voltam,egyedül kellett megoldani a problémákat.Nekem sose volt ott egy testvér vagy egy jó barátnő/haver aki tanácsot ad vagy segít.Sokszor nem találtam megoldást és szenvedtem,de "ez van" alapon mindig tovább léptem.Az összes barátot elvesztettem 1 nap alatt.Tudom,hogy nem is voltak igaziak,de azért mindig próbáltam megbecsülni az összeset.Egyedül bezárva a szobámban elmélkedtem az életről és a barátokról.Naiv vagyok és könnyen kihasználnak mert hamar megbízok az emberekben.Ezen mostantól változtatnom kell és fogok is.Egy este rám tört ismét egy különös érzés és arra késztetett,hogy kárt tegyek magamban.Amikor már teljesen elborult az agyam berepült az ablakon egy fehér fényes valami.Csak néztem ledermedten.Egyre közelebb lépett,majd elvette tőlem a veszedelmes kártevő tárgyat és eldobta.Féltem tőle,de mivel már mindegy volt azt sem bántam volna ha megöl.Közelebb léptem,de ő egyszer csak eltűnt.Lefeküdtem aludni azzal a tudattal,hogy ez csak képzelődés volt a sok stressztől.
A többi napon egyedül voltam otthon megint.Azzal ütöttem el az időt,hogy néztem ki az ablakon és figyeltem az embereket.Nekem miért kell élni?-ilyen kérdések fogalmazódtak meg bennem.Este lefeküdtem az ágyamban és a plafont bámulva elmélkedtem a múltról.Ekkor bereppent egy sötét lény a szobámba és elkezdett törni-zúzni mindent.Később hozzám lépett megfogta a kezem és ellökött magától.Éreztem,hogy fojtogat valami majd elsötétült a világ...